Versek:

Ver$eK:

"Mintha ezren dobolnának,
most a lovak úgy vágtáznak.
Nem átlagos lovak ezek,
nem kell nekik téli berek."




"A lovak érző lények,
Mindent ők érdemelnének.
De az emberek elveszik tűlük,
ezután karám lesz az őrük.

Nem ellenkeznek,
mert ők engedelmesek.
Az emberek úgy kezelik őket,
Mintha szívük nem éltetné őket.

De itt jönnek a megmentők,
Ők lesznek az új őrzők.
Ők vidítják fel a lovat,
És hoznak jobb napokat."




"Ha lovardában jártok,
és egy fényes szőrű paripát láttok,
ki álmában nutuska madárral beszél,
illetve a széllel versenyre kél,
köveket tipor és vad porfelhővel dacol,
tudjátok majd,hogy ő az a kis drága,
ki egyszer egy álmában a vidéket
velem együtt járta."







"A lovak szépek,szelídek,
ezért lovagolni nagyon szeretek.

Szépség,kit igazán kedvelek,
ő az,akit bajból mindig kisegíthetek.

Nagyon szépek ezek a percek,
alig várom,hogy lovaoglni mehessek."

"Tél van,A táj felöltötte hófehér
ködmönét,
a hópelyhek ringva szállanak,
s a fagyott talajon paták dobognak.
,,Kopp-kopp",kopog a patkó,
vágtatva szárnyal egy ménesnyi ló.
Sörényükbe belekap a szellő,
erős testüket öleli a hófelhő.
A jégen verik a ritmust, a hó száll,
Ím,a ménes a hóban őrült táncot jár!
Horkantások moraja,távoli dobogás
hangja...
A paták dobognak vagy az én
szívem?
S ekkor én is meglátom a lovakat a
hóréten.
,,Kopp-kopp",kopog a patkó,
dérszárnnyal vágtat egy ménesnyi
ló,
ilyen hideg időben,
a meseszép télben.





"A lovaka barátságos állatok,
s ha valaki velük van,nem lesz bánatos.
Lovak közt az ember magára találhat,
Szeretetre lelhet,barátra találhat."





"Álmomban lovat láttam.
Gyönyörű barna üstöke a szemébe lógott,
miközben a naplementében vágtázott.
Pej szőre csilogott, a farka lobogott.
Én csak álltam és néztem,
ahogy elvágtat a messzeségbe.