A lóápolásnak két része van.Először lovaglás elött ápolunk,vagyis lekeféljük tóla a sarat és az istállókoszt,rendbe tesszük a farkát és a sörényét,és kipucoljuk a patáját.Másodszor Munka után,amikor még meleg a póni bőre,ki vannak tágulva a pórusai.A legelőn tartott pónit nem szabad ilyen alapos tisztításnak alávetni.Lóáoláshoz egy csomó különféle kefére és egyéb eszkörökre lesz szükséged,legjobb,ha ezeket együtt egy hordozható műanygag dobozban tárolod.
Gyökérkefe: Hosszú,merev sörtéjű kefe,háta fából vagy műanyagból van.A megszáradt sár lekefélését végezzük vele,egyrészt a ló lábáról,másrészt télen,a nyíratlna pónik testéről.
Szőrkefe: Egy ovális alakú kefe,apró,puha sörtékkel,fa- vagy bőrfogóval,amire kerestbe egy bőrszíjat erősítenek,hogy bele tudd dugni a kezed.Arra használjuk,hogy a ló fejét testét lekeféljük,és a sörényét,farkát kitisztítsuk.
Vakaró: Három fajtája van:
1.Fémvakaró fogóval,amit arra használunk,hogy a szőrkeféből kihúzzuk a koszt,a pónit nem vakarjuk vele.
2.Gumivakaró,hátoldalán egy bújtatóval,amibe bele tudod dugni a kezed.Ezzel a sarat és a vedlett szőrt tudjuk lepucolni a ló bundájáról.
3.Műanyag vakaró,hátoldalán szíjjal,ezt ugyanúgy használjuk,mint a gumivakarót.A gumi- és múanyag vakaró nagyon hasznos tavasszal,amikor vedleni kezd a ló,mert nagyon sok szőrt el tudunk velük távolítani.
Sörényfésű: Egy olyan fémfésű,amit sörénytépésre,illetve a sörény fonására használunk.
Patakaparó: Arra való,hogy a száraz sarat,a kavicsokat és egyéb oda nem illő dolgokat kikaparjunk a ló patájából.